Ezért nem tudtad még abbahagyni a dohányzást

Biztos vagyok benne, hogy gondoltál már a leszokásra.

39 évet dohányoztam. Bennem és az összes dohányos ismerősömben közös volt, hogy újra és újra le akartunk szokni.

Meg is próbáltuk egyszer, kétszer, háromszor és sokszor, hogy újra és újra rájöjjünk, milyen pokoli nehéz.

Ekkor jön az a dühös gondolat: „miért nem tudok leszokni?” Talán arra gondolsz, hogy ez nem is lehet annyira nehéz és mintha veled lenne valami baj. Mintha túl gyenge lennél hozzá. Hiszen ez csak egy szokás, nem?

A nemdohányos ismerőseid nem fogják megérteni, hogy milyen küzdelmet jelent a leszokás. Ezt nem vádlón mondom: aki szeret téged, az segíteni akar, csak nem feltétlenül tudja, hogyan. A „csak rakd le” és „nem is olyan nehéz” lepereg rólad, mert…

…de, olyan nehéz.

Ezért alakult ki a függőséged

Amikor rágyújtasz, a nikotin 10-20 másodpercen belül eljut az agyadba és a nikotinreceptorokhoz kapcsolódik – ez kulcsként nyitja ki a dopaminraktárakat és agyadat elárasztja a „jutalomhormon”.

Vagyis rágyújtani jó érzés.

A nikotin pár perc után kiürül a véráramodból és ahogy telik az idő, az agyad elkezdi kívánni a friss dopaminlöketet. Jön a következő cigi.

És a következő.

A következő.

Slukkról slukkra alakítod át az agyad: egyre több nikotinreceptort építesz ki, ezért egyre erősebbé válik a sóvárgás a következő adagért. Ha pedig agyad nem kapja meg, akkor elkezd elvonási tünetekkel „büntetni” téged: jön a nikotinéhség és elvárja, hogy megetesd.

Nemcsak fizikailag szoksz hozzá a dohányzáshoz, hanem mentálisan is, mert beépül a napjaidba. Ezzel nyitod a reggelt, kávé mellé, ivás közben, munkából szünetet tartva, kocsiban, boltba menet és így tovább.

Tehát a függőséged több rétegű:

• van egy közvetlenül az agyad jutalomközpontját „meghekkelő” erős fizikai függés

• és kialakult egy szokásokból, mozdulatokból és a dohányzás szeretetéből összeálló pszichológiai függés

Annyira lényeddé válik, hogy amikor a szokásos időben rágyújtanál, akkor egyetlen tudatos gondolat nélkül veszed elő a cigid és gyújtod meg. Teljesen automatikus a dolog, mint a levegővétel.

A leszokás gondolata pedig fullasztó.

De tényleg ennyire erős a függőség?

Milyen erős függést okoz a nikotin?

A nikotinfüggőséget a legerősebbek közé sorolva az ópiátokkal és a metamfetaminnal kezelik egy szinten, sok szakértő szerint ezt a drogot a legnehezebb elhagyni.

Felmérésről felmérésre az derül ki, hogy a sikeres leszokási arány (évi pár százalék azok között, akik megpróbálják) rosszabb, mint a heroin, az alkohol, az amfetaminszármazékok és más híresen addiktív szerek leszokói között.

Több volt heroinista arról számol be, hogy a dohányzást sokkal nehezebben tudja elhagyni, mint a heroint.

(A leszokás nehézségét nemcsak a fizikai és pszichológiai függés erőssége határozza meg, hanem az is, hogy milyen könnyű hozzájutni a szerhez. A cigarettához nagyon könnyű.)

Ha eddig nem sikerült leszokni, az nem azért van, mert gyenge volnál. A nikotin az egyik, ha nem a legerősebb addikciót alakítja ki.

Ami nekem a legnehezebb volt a leszokásban

39 éven át dohányoztam.

Kívül-belül ismerem azt, hogy miért és mennyire káros az egészségre. Amikor egy-egy cikkben olvastam, hogy a dohányzás hány évet rabol el az életemből, akkor vállvonással kísérve gyújtottam rá. Tudom, mennyire büdös tőle a ruhád, a hajad, a leheleted és idővel a bőröd. Tudom, hogy kihat a vérkeringésre, ezáltal pedig arra, hogy az ágyban mennyire tudsz teljesíteni. Tudom, hogy hajlamosít a tüdőrákra. Tudom, milyen nehéz felmenni egy lépcsőn és mennyire őrjítő az, hogy elmész a haverokkal focizni és pár lépés után levegőért kapkodsz. Már ki sem számoltam, hogy egy hány négyzetméteres ingatlan árát pöfékeltem el, tudom, hogy drága. Tapasztaltam már azt, amikor nap végére alig maradt energiám és szorított a fejem a nikotinmérgezés miatt. Ismerem az érzést, amikor harákolva keltem fel, előtte a buli közben hajnali 2-kor kapart a torkom és már marta a szemem a rengeteg elszívott cigaretta. Dübörgött a szívem a sok izgató nikotintól, mintha mindjárt kirobbanna a mellkasomból.

Te is tudod. Én is tudom. Minden dohányos tudja.

Az agyunkkal tudjuk, hogy milyen káros.

És mégis rágyújtunk. Mégis kívánjuk azt a következő szálat.

Ha az egyik este elhatároztuk, hogy holnaptól nem, akkor reggel azért valahogy meg tudjuk magyarázni, hogy hát inkább csak a következő naptól indítjuk a leszokást, mert most a kávé mellé olyan jól csúszna egy cigi.

Tudod, nekem az volt a legnehezebb, hogy az összes káros hatása mellett szerettem dohányozni. Biztos most is szeretnék, csak már nem gyújtok rá.

Amikor belegondoltam, hogy el akarom hagyni a dohányzást, akkor a jeges iszonyat öntött el a gondolattól, hogy többé nem szívhatok egyetlen szivarkát sem (napi 60-70 szál a végén, szóval tankönyvi láncdohányos voltam).

Akkor jött el a végleges elhatározásom, amikor rájöttem, hogy mennyire mélyen sérti a szabadságom a nikotinfüggés.

Mondok néhány példát, hátha magadra ismersz:

• kimentél rágyújtani a leghidegebb télben is

• akárhova mész utazni, megtervezed: legyen nálad elég cigi vagy tudd, hol vannak a dohányboltok

• tüdőgyulladásod volt (vagy olyan fertőzésed, amitől napokon át köhögtél) és tudtad, hogy most nagyon nem kéne rágyújtani, mégis megtetted

• előfordult, hogy vasárnap, ünnepnapokon vagy egy vidéki kiruccanásnál akár 1-2 órás útra is kocsiba ültél, hogy az egyetlen nyitva levő dohányboltig elmenj

• hajnalok hajnalán elmentél a 0-24-es dohányboltba cigit venni, mert elfogyott

• mindig tudod, hogy kb. hány szálad van és hol vannak a dobozok

• konferencia szünetében a legnagyobb hotelből is bármi áron kiverekszed magad az erkélyre vagy az épület elé, hogy rágyújthass – még akkor is, ha izgalmas beszélgetésekről maradsz le

A nikotin „programja” mindig ott fut a háttérben: akármit csinálsz és akárhová mész, veled megy és áthatja a napjaidat.

Eljött az idő, hogy visszaszerezd a szabadságod?

Ha igen, akkor foglalj egy időpontot hozzám és beszéljük meg a leszokásod menetét.

Amikor a 10+ órás repülőút motivál a leszokásra

Egy ismerősöm az Egyesült Államokba utazott 2 átszállással. Értelemszerűen a gépen egyáltalán nem lehet dohányozni (az elektromos cigit is tiltják), a reptereken pedig lutri: a londonin sehol, a hollandon lehet, a francia reptéren pedig terminálfüggő.

Képzeld magad abba a helyzetbe, hogy 2 óra repülés után leszállsz valahol Európában és amíg a következő járatra vársz, olyan szívesen rágyújtanál.

De nem találsz sem dohányzószobát, sem teraszt.

Rákeresel a neten és vagy szerencséd van… vagy cigi nélkül vár rád a 8-10 órás következő repülőút.

Ismerősöm a francia reptér 2B terminálján várta a csatlakozást, ezen a terminálon nincs kialakított dohányzó. Ekkor jönnek a teljesen elmebeteg gondolatok, hogy az egyébként szanaszét kamerázott és erősen őrzött repülőtéren „csak kiosonhatsz valahol” (nem) vagy „talán a vécében”. Mindkettő büntetésekkel jár, úgyhogy cigi nélkül és rettenetes hangulatban felszállsz a 8-10 órás útra.

Te sem tudod, hogyan, de valahogy filmekkel, félálomban és belül sikongatva kibírod az utat…

…leszálláskor csigalassan araszoltok a bevándorlás felé

…és a labirintusra emlékeztető idegen reptéren lázasan keresed a kijáratot.

De azon a reptéren sem lehet rágyújtani, úgyhogy vár rád még egy (USA-n belüli) repülőút cigi nélkül.

A 3. gépről is leszálltál… és megérkeztél egy új és izgalmas országba, de szinte remegő kézzel gyújtasz rá és csak erre a pillanatra tudsz gondolni órák óta. Finoman, nagyon kellemesen zsibbad valami az agyad mélyén, szinte érzed, ahogy a dopamin lágyan nyalogatja az agyad.

Ismerősöm itt döbbent rá arra, hogy az a rohadt kis bűzrúd a kezében mekkora hatalommal bír felette: nem tudott normálisan filmezni a repülőn, nem tudott kikapcsolni, nem tudott izgulni az új kalandok miatt, mert újra és újra és újra agyában az kockázott, hogy mikor gyújthat már rá végre.

A te rádöbbenésed megtörtént már?

Egy döntéssel 6 évet hozzátehetsz az életedhez

Akármilyen komoly vizsgálatot nézel meg, teljesen egyértelmű, hogy a dohányzás éveket vesz el az életedből. A leszokás pedig éveket ad vissza.

Egyik kedvenc vizsgálatom az az angol kutatás, amely 34 439 dohányzó orvos egészségi állapotát és halálozási arányát vizsgálta 50 éven keresztül.

Kiderült, hogy aki 50 éves kora körül lerakta a cigarettát, átlagosan 6 évet nyert vissza.

Aki 40 éves kora körül hagyta el a dohányzást, átlagosan 9 évvel tovább élhet.

Aki pedig 30. életéve előtt megszabadult a cigitől, az ugyanolyan élettartamra számíthat, mintha soha nem dohányzott volna.

Nincs olyan, hogy túl későn: az 54-65 éves korosztálynál a dohányzást elhagyók jelentősen csökkentették a tüdőrák kialakulásának esélyét. A leszokás mindig jó döntés és mindig időt nyersz vissza.

Nem a homokórát kell megállítani, hanem a dohányzást.

Természetesen minél hamarabb szoksz le a cigarettáról, annál több egészségügyi előnyt élvezhetsz.

Nem kell egyedül csinálnod

Olyan függőségi tanácsadó vagyok, aki nem(csak) tankönyvekből tanulta a szenvedélybetegséget, hanem átélte azokat, megküzdött velük és a függőségeinek többségét elhagyta már.

A legerősebb nikotinfüggőségnek is megálljt parancsolhatsz: én 39 év dohányzás után szoktam le.

A legjobb, hogy ezen a (félelmetesnek tűnő) úton nem kell egyedül végigmenned, mert online függőségtanácsadás keretén belül segítek neked, hogy most végre tényleg lerakd a dohányt.

Még 7 szabad hely van.

Foglalj egy időpontot az első beszélgetésünkre (az első alkalom ingyenes, mindegyik alkalom elköteleződésmentes).